A 113/2009. (VIII.29.) FVM rendelet alapján a fiatal mezőgazdasági termelők indulásához a 2009. évtől nyújtandó támogatás keretében 2009. szeptember 15. és október 31. között 6146 darab támogatási kérelemből - a rendelkezésre álló pénzügyi forráskeret szűkösségére tekintettel - 906-ot hagyott  jóvá a Hivatal.

A forráshiány miatt elutasított kérelmezők jelentős része keresettel fordult a bírósághoz, kérve az elutasító határozat hatályon kívül helyezését. A felperesek túlnyomó többségben a pontozással kapcsolatban emeltek kifogást, hiszen a legtöbb esetben ezen múlt a támogatás megítélése. A pontozással kapcsolatos nagyszámú kifogás (jogorvoslati kérelem) alapján az ügycsoportban érintett valamennyi döntés szakmai újraértékelése megtörtént.

Fontos hangsúlyozni, hogy a Hivatal feladata, hogy a jogszabályi keretek között biztosítsa az eljárások és a meghozott döntések jogszerűségét. Amennyiben kétség merül fel ezzel kapcsolatban, a Hivatalnak nemcsak joga, de kötelezettsége is a döntés utólagos felülvizsgálata.

Megjegyezzük, hogy az AGRYA közleménye kizárólag azokról az esetekről tesz említést, amelyekben korábban már megítélt támogatástól estek el a gazdák (78 fő). Nem esik szó ugyanakkor azokról, akik éppen a felülvizsgálat eredményeként megnövekedett pontszámmal kerültek be a támogatásra jogosultak körébe. Hivatalunk 42 ilyen esetet tart nyilván. Az ismételt bírálatnak tehát nem csupán vesztesei, nyertesei is voltak, róluk a sajtóközlemény hallgat.

Hangzatos, ámde alaptalan az AGRYA azon vádja, miszerint az MVH a saját jogerős határozatait nem vonhatta volna vissza, mivel egy jogállam keretei között erre nincs lehetőség. Valójában ugyanis éppen a visszavonás jogi eszköze teremti meg a jogállamiság egyik feltételeként a jogszabálysértő döntések utólagos korrekciójának lehetőségét. A visszavonást a törvény nem tiltja, sőt kifejezetten lehetővé teszi, kétszeresen is, hiszen mind a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /Ket. - 114. § (1) bekezdés/, mind pedig a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési támogatások speciális eljárási szabályait tartalmazó 2007. évi XVII. törvény /"MVH törvény" - 57. § (1) bekezdés/ rögzíti ennek lehetőségét. A visszavonhatóság szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a visszavonni kívánt döntés jogerős-e, hiszen a hivatkozott törvények egyértelműen akként rendelkeznek, hogy ezen eszköz mindaddig alkalmazható, amíg az ügyet a fellebbezés elbírálására jogosult szerv illetve a bíróság el nem bírálta.

Alapvetően téves tehát az AGRYA álláspontja, mely szerint jogerősen lezárt hatósági ügyekben nem alkalmazható az utólagos felülvizsgálatot engedő rendelkezés. Ez a fent idézett jogszabályokból egyértelműen levezethető, és ebben a vonatkozásban - ti. a jogerős döntések visszavonhatósága kérdésében - a fiatal gazdák ügyeiben eddig született bírósági ítéletek sem rögzítenek ettől eltérő álláspontot.

Az AGRYA közleményében egy konkrét bírósági ítéletre hivatkozik, mely hatályon kívül helyezte az MVH döntését azon az alapon, hogy a bíróság megítélése szerint a támogatási kérelem újrapontozására és a megítélt támogatás visszavonására azért nem kerülhetett volna sor, mert az az ügyfél „jóhiszeműen szerzett jogait" sérti. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk rögzíteni, hogy e bírói döntéssel a Hivatal jogi álláspontja ellentétes, ezért a döntés felülvizsgálatát kezdeményeztük a Legfelsőbb Bíróságnál. A jóhiszeműen szerzett jogok védelme, mint közigazgatási eljárási alapelv, megítélésünk szerint - a hivatkozott ítéletből kiolvasható, közvetlen módon - nem értelmezhető az MVH által működtetett pénzügyi támogatási rendszer keretében, illetőleg annak elvtelen alkalmazása súlyos visszásságokat okozna ebben  a -  közösségi jogi normákon alapuló - rendszerben. Egy adott támogatás hatósági döntéssel való megítélése önmagában nem teremt alanyi jogosultságot a támogatásra, hiszen annak tényleges igénybevétele ezt követően még számos jogszabályi feltétel teljesítésének függvénye. Másrészről, a támogatás iránti kérelem részeként az ügyfél nyilatkozatokat tesz, kötelezettségeket vállal illetőleg adatokat szolgáltat a hatóság felé, amelyek alapján sor kerül a kérelem elbírálására. Amennyiben tehát az ügyfél által szolgáltatott információk alapján a kérelem nem részesíthető támogatásban, és erre csak utóbb derül fény, a korábban meghozott jogszerűtlen hatósági döntés nem alapozhat meg semmilyen jogosultságot, joghatás kiváltására nem alkalmas.

Fontos hangsúlyozni, hogy az agrár- és vidékfejlesztési támogatási szerv eljárására vonatkozó közösségi és hazai jogszabályi előírások egyaránt elkülönült jogintézményként ismerik a korábban megítélt és kifizetett (!) támogatások utólagos, jogosulatlan igénybevétel címén történő visszakövetelését, és arra konkrét határidőket és feltételrendszert határoznak meg. A visszakövetelés - jogilag indokolt esetben -  a támogatási rendszert működtető hatóságnak nemcsak joga, hanem jogszabályi kötelezettsége is, amelynek elmulasztása uniós szinten igen komoly szankciókat von maga után. Ennek fényében, amennyiben elfogadnánk a bíróság által egyedi ügyben rögzített álláspontot, miszerint egy már megítélt támogatást utóbb nem lehet visszavonni, úgy a jogosulatlan igénybevétel esetére jogszabály által kötelezően előírt visszakövetelés eszközét is kiüresítenénk, sőt az értelmezhetetlenné válna. Nyilvánvaló, hogy a jóhiszeműen szerzett jogok védelme nem vonatkozhat egy kérelmezőnek az általa szolgáltatott adatok és információk alapján megítélt támogatási keretre, amennyiben utóbb az bizonyosodik be, hogy a rendelkezésre álló tények alapján a kérelem mégsem részesíthető támogatásban, mi több, a támogatás kifizetése esetén azt, mint jogosulatlanul igénybe vett támogatást, kötelezően vissza kellene követelni.

A jóhiszeműen szerzett jogok sérelmére való hivatkozás tehát megítélésünk szerint olyan téves jogi érvelés, amelyre alapozva az MVH által végzett döntés felülvizsgálat jogszerűtlensége nem állapítható meg.

Hangsúlyozni kívánjuk azt is, hogy a közigazgatási bíróságok ítélkezési gyakorlata messze nem tekinthető egységesnek, még egy adott ügycsoporton belül sem, amit az is igazol, hogy az érintett fiatal gazdák ügyeinek túlnyomó többségében - amelyekben a bíróság a keresetnek helyt adva hatályon kívül helyezte az MVH döntését - a marasztalás indoka nem a fent hivatkozott jogszabálysértés (ti. a jóhiszeműen szerzett jogok sérelme), hanem mindössze a meghozott elutasító határozatok formai hiányossága (ti. az indokolás elégtelensége) volt. A bíróság egyáltalán nem döntött arról, hogy a korábbi, támogató határozatok visszavonása és a kérelmek utólagos elutasítása jogszerűen történt-e, ezen ítéletek pusztán „technikai", eljárásjogi hiányosságokra utalnak, amelyek a megismételt eljárásokban kiküszöbölhetőek.

Ettől függetlenül is, az AGRYA által hivatkozott egyetlen bírósági ítélet - lévén hogy a magyar törvénykezési gyakorlat nem a precedensjogra épül - közelről sem jelenti azt, hogy a még eldöntésre váró ügyek mindegyikében hasonló tartalmú ítélet születik majd. Mindennél jobban igazolja ezt, hogy az AGRYA által hivatkozott ítélet meghozatalának másnapján, ugyanaz a bíróság több ügyben is homlokegyenest ellentétes tartalmú ítéletet hozott, kimondva, hogy a jóhiszeműen szerzett jogok védelme, mint alapelv, önmagában nem lehet korlátja a hatósági döntés visszavonásának, mivel arra a speciális eljárási jogszabály hatalmazza fel a hatóságot, és ez felülírja a Ket. által megfogalmazott általános tilalmat. Erre, valamint az AGRYA által hivatkozott ítélet egyedi jellegére tekintettel, úgy véljük, hogy elhamarkodott és megalapozatlan a Fiatal Gazdák képviselőinek „ex katedra" kijelentése, miszerint az MVH eljárása jogszabálysértő volt. Álláspontunk továbbra is az, hogy a támogatási döntések felülvizsgálata a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően, sőt éppen a jogszerűség helyreállítása / biztosítása érdekében történt, erre tekintettel bírósági felülvizsgálathoz folyamodunk minden olyan ügyben, ahol ezzel ellentétes tartalmú ítélet születik.

Végezetül, spekulatívnak és alaptalannak minősítjük az AGRYA hivatkozott sajtóközleményének azon megállapítását, mely szerint „a hivatal eljárásai számtalan eljárásjogi hibát tartalmaznak", illetőleg „az MVH az ellene indított perek jelentős hányadát elveszíti". Konkrétumok megjelölése nélkül az előbbi megállapítás nem több alaptalan vádaskodásnál, míg az utóbbi kijelentést cáfolandó, tényként rögzítjük, hogy az MVH új vezetésének első éve alatt a közigazgatási perek tekintetében a Hivatal pernyertességi aránya - jelentős javulást mutatva a korábbi időszak eredményeihez képest - meghaladta a 80%-ot.

Budapest, 2011. október 12.

MVH Kommunikációs és Sajtó Osztály